Vadkárok: megoldatlan ügy

vadkarok01ufo

Nyáron többször megtörtént, hogy amikor tejért mentem, a gazdát készenléti állapotban találtam. Fűrészporos zsákot rakott kis szekérkéjébe, indult a mezőre este kilenckor. Tüzelni ment. Ha szép idő volt, ha esett, ő minden este kigurult kéziszekerével a határba, és begyújtott a moszt alá, legyen füst, maradjanak távol a vaddisznók.

Nem ő volt az egyetlen, szép nyári éjjeleken aki fentről tekintett a falura, számtalan kis pislákoló lángot láthatott a szántóföldeken. Az emberek védték egész évi munkájukat. Volt, akinek sikerült, volt, akinek nem. Volt, aki meg sem próbálta, hagyta, hogy a vadak kedvükre garázdálkodjanak.

A jelenség nem kis mértékű. Ahányszor kérdezősködni kezdtem a faluban vadkárok iránt, az emberek csak úgy ontották magukból a neveket. Fancsali Dénes, György János, Péter Sándor, György Margit, György Pali, és a sor folytatódhatna oldalakon keresztül. Egyeseknél teljesen megette a disznó a terményt, másoknál csak belemocskolt, de vannak olyanok is a listában, akik keményen harcolva a dögökkel, megvédték, ami az övék, kivívva ezáltal falustársaink rokonszenvét.

Szomszédom meséli, valamikor itt a Láz fele az egész határ tele volt szántófölddel. Aztán kezdtek elszaporodni a vadak, és az emberek sorra hagyták ott földjeiket. Szomszédom büszkén emlegeti, ő volt az utolsó, aki maradt. Kukoricát vetett, és nyáron kiköltözött oda a kutyáival, megharcolni a medvével. Aztán ő is beléunt, most kaszáló az egész oldal.

Manapság is vannak, akik megvívják harcukat az állatokkal. György Pali bácsit meglátogattam egy éjszaka az iskola háta mögötti kis utca végén ácsolt kuckójában. A kutya ugatásától alig hallottuk egymást, de mégis sikerült néhány szót váltanunk. – Fázni fázok, de nem hagyhatom, hogy a vaddisznók pont most tönkretegyék, amin egész évben dolgoztunk – válaszol első kérdésemre, majd elmeséli technikáját. Minden este, miután ellátta a csordából hazajövő teheneket, kivonul ide a mezőre és befekszik abba a kuckóba. Aztán mikor jönnek a vadak, a kutya elkezd ugatni, s akkor ő kezdi verni a vasat. Meg is kongatja nekem a kuckó elé függesztett vasdarabot. Ha a vas nem riasztja el őket, akkor tüzet is kell rakni. Most is elégetett öt gumit. Hajnalban megy csak haza, hogy a teheneket ellássa csordába indulás előtt. Kérdem tőle, mi lesz, ha mégis belemocskolnak a kukoricásba, kártérítést adnak-e, mit tud? Ő csak azt tudja, mondja, hogy Lukács Dénesnek azt mondták a tanácsnál, rakjon tüzet, az a legbiztosabb.

Nemrég beszélgettem a zetelaki molnárral, Licsi úrral, ő is nagyon szenved a vadkárok miatt. A környéken egyre kevesebben termelnek kukoricát, meséli, aminek az lesz a következménye, hogy más vidékekről kell hozatni a puliszkalisztnek való gabonát. De az alföldi törökbúza másabb, az gyorsan érő fajta, takarmánynak jó, de nincs ereje az abból készült puliszkának. Mi pedig a kemény puliszkát szeretjük, a mi kukoricánk muskotályos fajta, lassan érik, de a lisztjének van tartása, nem tesped el. Mikor a falvainkban kiragasztott vaddisznós plakátokról kerül szó, kifakad: – Túró, annyi! Senki egy fitying kártérítést nem kapott.

Nálunk a faluban Pötyi alpolgármester úr ragasztotta ki a vaddisznós plakátot, értesülök rövid kérdezősködés után. Legközelebbi találkozásunkkor meg is kérem, meséljen az ügyről. – Az embereket csak hülyítik, a papírt megírják, de minden elakad a vadásztársulatnál – mondja alpolgármesterünk, aki nem tud megoldott esetről. – Megoldatlan dolog ez még, megoldatlan dolog.

Reklámok

5 thoughts on “Vadkárok: megoldatlan ügy

  1. A “Rólunk” oldalon az impresszumban szerepel, hogy “Tudósítók:” és utána egy űr, de még nem jelentkezett senki, hogy írni szeretne. Idővel majd alakul a dolog, remélem, kerül még néhány önkéntes. A nagy baj, hogy nem tudok pénzt adni nekik.

  2. Mielőtt valaki a fejemre koppintana: nem „falú”, hanem falu, akárcsak az általános iskolában megtanult Pityu, kapu stb. Néha megtréfál még a billentyűzet. Bocsánat!
    Kitartást a házépítéséhez!
    De még van egy ötletem: mi lenne, ha újságírókat „alkalmazna/nál”.
    Pl. ha valakinek van kedve írni a falu apró-cseprő gondjairól, örömeiről, és azt megfelelő színvonalon meg tudja fogalmazni, fel lehetne tenni. (Lehetne egy szerkesztőbizottság is, ami az ilyenekről döntene.) A másik ehhez hasonló ötlet: az iskolásokat is be lehetne vonni. Biztos, hogy lelkesek lennének, ha a falujukról kellene írni.

  3. Nomád, köszönöm az ötletet. Már jó fél éve gyűjtöm a képeket és az adatokat a faluról, csak még nem raktam fel őket, mert nem volt időm, most az a legfontosabb számomra, hogy eszeveszetten építsem a házamat, hogy télire be tudjak költözni. Majd egy nyugisabb téli estén feltöltöm a “Rólunk” oldalt.

  4. Tisztelt Szerkesztő!
    Nem kifejezetten a fentiekhez kötődik a javaslatom, de a kép kapcsán jutott eszembe, hogy lehetne arról a csoda szép kis falúról több képet is mutatni. Tudom persze, hogy ez nem egy web-oldal, de biztos vagyok abban, hogy sokaknak örömet okozna ha jó fotókat láthatna a faluról. Vagy több képpel kellene illusztrálni a cikkeket, vagy kellene egy Képek a faluról c. rovat is.
    Jó lenne egy jó kis összefoglalást is olvasni Küküllőkeményfalva történetéről.
    További jó munkát! Kun Nomád

  5. Jo lenne meg is fogni a vaddisznokbol s jo flekken lenne beloluk! Nyam nyam. Akkor masnap kevesebb jonne a kukoricara. Kar hogy nincs vadasz Kemenyfalvan!

Ide írja hozzászólását

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s