Víz és tűz, ég és föld

 A falunapok zárónapját a kontrasztok jellemezték. A földön állt a víz, az égben ropogott a tűz, a nap legjobb zenéjét pedig az Ég és Föld együttes szolgáltatta.

Az ünneplés délben kezdődött, a szentmisével, és a Fórika tisztelendő vezette egyházi kórus előadásával. Az eseményről nem tudósítunk, mert a kórustagok nagy része ismételten megkért, hogy őket ne fotózzam, és egy nappal azelőtt a pap bácsi is felszólított, hogy őt ne fényképezzem. Nem tudom, hogy mi rejtegetnivaló lakozik lelkükben, de kérésüket tiszteletben tartom.

Az iskola udvarán a műsor két órával később kezdődött, mert elhúzódott a templomi szertartás. Az órákig türelmetlenkedő fenyédi gyerekek csak úgy ropták ki magukból a felgyűlt feszültséget.

Magasrangú vendég látogatott ki a munkásosztály ünnepének helyszínére, vezéreink félkörbe állva nyugtázták az előadás magas kulturális színvonalát. 

A favágó vetélkedő következett, amiről már beszámoltunk, majd a Jaxy különszámát megszakító zivatar köpött bele a sörünkbe. Órákig szórta ránk az ég a vizet, a jókedv alábbhagyott, a vásárlókedv megtorpant, csak ültünk a sátrak alatt, mint a baglyok. Már lefele ment a nap, mikor sikerült ismét kikandikáljon a felhők alól.

Az est eljövetelével benépesedett a színpad is, ez a bögyös kis tündér volt az első fellépő. A férfiközönség örömére inkább húsának ritmikus riszálásával volt elfoglalva, mint az énekléssel. Nem csoda, hisz nem is kellett énekelnie, lemezről ment a zene. Nem ő volt az egyetlen hús a terítéken aznap este, “fehérnemű-bemutató” címszó alatt még bőven akadtak finom falatok. Sajnos nekem akkor épp vendégem volt otthon, így nem lehettem szemtanú, de mikor visszamentem az iskolaudvarra, falunk férfiúi dicshimnuszokat zengtek a fehérnemű alól kidudorodó női nemi szervekről.

Az est fénypontja a vb-döntő félidejében feleregetett tűzijáték volt. Minden bizonnyal állíthatjuk, ekkora méretű tűzijáték falunkban még nem volt. Szerették is az emberek, mindenki dicsérte, még azok is, akik előtte attól féltek, hogy meg fognak vadulni tőle az állatok.

Mivel ez az utolsó írásunk a falunapokról, röviden összefoglalnám az eddigieket. Az esemény legnagyobb pozitívuma, hogy meg lett tartva. A falu már évtizedek óta várt egy olyan rendezvényre, amely megmozgassa az apraja-nagyját, és ez most megtörtént. Nagy pozitívumként értékelem azt is, hogy a falu pozitívan reagált az eseményre, fiataltól öregig, szegénytől dúsgazdagig mindenki megjelent az iskolaudvaron. Sajnos ugyanez nem mondható el a mulatságról is, lényegesen kevesebben buliztak. A “még nem ittam eleget, hogy fel merjek állni táncolni” magatartás nem dicséri falunkat, és a zene minősége is kifogásolható volt, amint erről már írtam. Visszatérve a pozitívumokra, öröm volt látni, hogy a gyerekek számára is volt elég elfoglaltság, és nem csak kereskedelmi jellegű, pénzkidobós tevékenységek. A legjobb programnak még mindig a kincskeresést tartom, az okokat már felsoroltam.

Reméljük, jövőre ugyanitt találkozunk.

Advertisements

Ide írja hozzászólását

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s