A sánc

Ígéretünkhöz híven visszatérünk a vizes-sáncos ügyre, hogy bemutassuk a fejleményeket.

Kedves olvasóink bizonyára emlékeznek a faluvégi sáncos ügyre. A botrány kirobbanása után néhány nappal, egy szép csütörtök délutánra gyűlést hívtak össze az érdekeltek, ahol minden fél megjelent. A telektulajdonosok azzal a céllal érkeztek a helyszínre, hogy a továbbvezető sánc részleteit tisztázzák, hol menjen a víz és ki mennyit vállaljon a költségekből. Tököly Zoltán nem hangoztatta, de úgy készült, hogy vállalja az áteresz költségeinek jelentős részét, ha már kirobbantotta a sáncbotrányt.

A beszélgetés nem volt túl hosszú, és a harmadik fél uralta. A közbirtokosság részéről három ember jelent meg a helyszínen, mind markos legény. Vezérük, Incze Feri szólott az egybegyűltekhez. Ez a Tanorok fölötti erdősáv erdőként van a közbirtokosság nyakába varrva, habár nem tudják erdőként használni, csak költségeik vannak vele. Kivágni nem akarják, mert védelmet szolgáltat a falunak, ezért inkább parkként kezelik. A közbirtokosság tulajdona nem kisajátítható, hanem megőrizendő! A sáncot egy héten belül vissza kell temetni, ellenkező esetben törvényre mennek. A helyet vissza kell fásítani, a közbirtokosság a sáncba nem fizet semmit, és ez volt az utolsó szava. Azt többször is elismételte, hogy ez volt az utolsó szava, és Tököly ejsze meg is értette, mert bevallotta: tévedett. Azt hitte, a sánccal csak jót csinál. Elfogadja a közbirtokosság döntését, visszatömi az árkot és beülteti csemetékkel a helyet. Ellenben az elkészülendő sáncba be nem pótol, neki egyébként is akkora betonkerítése van, hogy azon a víz át nem megy.

Tóth Attila veszteségként értékelte a fejleményeket, hisz szerinte az áteresz felét Zoltán kifizette volna. Rövid szóváltásokból kiderült, a többi fél nem szeretne igazán befektetni az ügybe, lassan az emberek elszállingóztak, a kerttulajdonosok közül csak Sebők Náci maradt ott, és tisztává vált mindenki számára, hogy ezúttal megegyezés nem fog születni. Attila hangot adott azon véleményének, hogy itt sánc nem lesz, ha az önkormányzat nem segít, egyetlen alternatívaként az jutott eszébe, hogy “az Úristen ad még esőt, s lesz még gyűlés”.

Az Úr adott is esőt, rá egy hétre, amikor az árok még nem volt betemetve, az ígérettel ellentétben. A víz picit irányt változtatott az eddigihez képest, és végifolyt az úton, a bal keréknyomban folyó patak Attila kempingjét vette célba, míg a jobb keréknyomban csörgedező letért szétnézni a Náciék földjére, ahol ismét bokáig állt a víz. Náci felesége, Jolán, még másnap is a helyszínen tartózkodott, mentette a menthetőt, majd végül megmosta a gumicsizmáját a Tököly-patak vizében.

Rá egy hétre jártam ott utoljára, akkor az árok már be volt temetve. Ha az ügy feledésbe merül, a következő felhőszakadásnál az utat megint sártenger lepi el, és a feltúrt föld miatt valószínű, hogy még nagyobb sár, mint eddig. A kérdés csak az, hogy mikor lesz ez az eső, holnap vagy tíz év múlva.

Reklámok

Ide írja hozzászólását

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s