Költözik az óvoda

Reggel felhívott az egyik kedves olvasónk, hogy pakolnak ki az óvodából, és hogy olyan pletykák terjengenek, hogy a pap el akarja adni az épületet. Hihetetlennek tűnt, főleg a második fele, ezért utánajártam az ügynek.

Véletlenül úgy hozta a sors, hogy nem sokkal ezután beszélgettem egy egyházi tanácsossal, és megkérdeztem tőle az eladás ügyét. Mosolyogva cáfolta az információt, nem tud róla, hogy szó lenne eladásról. Az ovi költözéséről ellenben tud. A pénzügyi vonzat iránt érdeklődve elmondta, ő úgy tudja, hogy a lakbér, amit a tanács kell fizessen az egyháznak, nem nőtt meg túlságosan. Úgy emlékszik, a régi szimbólikus 1 lejről 10 lej lett.

Megkérdeztünk másokat is, az egyik megbízható forrásunk úgy emlékszik, az alkudozás 1700 lejről indult. Azaz 1700 lejt (17 milliót) akart kérni a tisztelendő havonta a teremért, de jobb, ha a tanácsnál megkérdezzük, mert ott biztosabbat mondanak. Felhívtam Bokor Botond polgármestert, ő már nem emlékszik, hogy pontosan honnan indult az alku, biztos 1000 lej fölött, de a papunk elég flexibilis volt, és hamar elérték a jelenlegi 250 lejes szintet. Boti aláhúzta, a költözésnek nem csak anyagi vonzata van. Természetesen nem elhanyagolandó az az évi 3000 lej spórlás, amit majd az iskola javítására fognak fordítani, de sokkal fontosabb, hogy az iskola épületében, ahova most az ovi költözik, nagyobb terem fog a rendelkezésükre állni, jobbak lesznek a körülmények és minőségibb lesz a tanítás. A biztonságot is emlegette, hogy nem biztonságos a gázrendszer, de részletekre nem tért ki. Csak annyit fűzött hozzá, hogy ők most nem akarják a gázrendszer felújítani abban az épületben. Az egyházat ezentúl is kívánják támogatni, de más formában.

Azt már máshonnan tudjuk, hogy a gázzal más gáz is volt abban az épületben. Kiderült ugyanis, hogy csak egy gázóra volt az egész házban, így a klub és az üzlet fogyasztása is kötelezően azon az órán jelent meg, természetesen az óvoda számlájára. És jóérzésből azt sem hangoztatja a tanács, de tudom, hogy fáj nekik, hogy azt az épületet gyakorlatilag ők szerezték vissza az egyháznak, és ráadásul fel is újították, nagy nehézségek árán, most pedig kemény bért kell fizessenek érte.

A falu lakóinak is van panaszuk a klubbal kapcsolatban, sokaknak fáj, hogy az épületet ők építették, ők adták a pénzt az edények vásárlására, most pedig bérleti díjat kell fizessenek érte, ha használni akarják. Nemrég egy öreg néni panaszkodott, hogy 30 lejt kell adjon, hogy az ő pénzéből vásárolt edényeket használhassa. Megértené, hogy arra kötelezik, vegyen újat az eltört tányérok helyett, de ha nem tör el semmit, akkor minek kell kifizesse a 30 lejt?

Visszatérve a költözésre, a helyszínen legalább tíz ember segítkezett, szekérrel, traktorral szállították át a bútorzatot és a játékokat. Volt aki panaszkodott, milyen dolog az, hogy “a pap bácsi kiteszi az óvodát”, volt aki mérsékeltebben csóválta a fejét. Az óvó néni kipirult arccal szaladgált fel-alá, nem volt ideje nyilatkozni. Két percig voltam csak ott, mert siettem munkába, de azalatt többször is mosolygott. Nem tűnt szomorúnak, hogy új épületben kell kezdenie az új évet.

Reklámok

3 thoughts on “Költözik az óvoda

  1. Köszönöm mindenkinek, aki segített az óvoda költöztetésében. Ha már így alakult, ezt kellett tennünk. Mosolyogva, de a lelkem mélyén egy kissé szomorúan pakoltam az évtizedek alatt felgyűlt dolgokat. Végül is az elmúlt 15 évben a második otthonom volt. Eleinte Anci óvó nénivel, majd Babu néni segítségével, igyekeztem szépítgetni, alakítani, otthonossá tenni a gyerekek számára is. Minden változik körülöttünk, a tavaly leszedett almát többé már nem szedhetjük le, hiába ugyanolyan szép, már nem “az” az alma. Az óvoda is, épülettől függetlenül, óvoda, ha tele van jókedvű, zsibongó gyerekekkel. Az emlékeinket nem vehetik el tőlünk, az mindig a miénk.
    Örülök a pozitív visszajelzéseknek, ami az óvodás éveket illeti. Köszönöm nektek!
    Enikő óvó néni

  2. Engem is nagyon bánt a költöztetés. Én is Timihez hasonlóan sokat gondolok az ovis évekre.
    Milyen picik voltunk akkor és mindenki milyen mosollyal nézet ránk.De már megnőttünk és minden olyan más lett, persze nem mondom, hogy most nem kapunk annyi mosolyt mint régen, de azért mégis más.
    De még mindig jó visszaemlékezni az ovira.
    Emszyke

  3. Nagyon elszomorít ez az egész költözés. A tegnap délelőtt figyelemmel kísértem, olyan volt, mint egy kilakoltatás. 😦
    Mindig szívesen jártam vissza az oviba, a kicsik közé, szeretek velük játszani , s sokszor hatalmába kerített egy-egy ismerős érzés azokból az időkből, mikor még én is óvodás voltam. Ezentúl már nem lesz ugyanolyan. Én nagyon sajnálom.

    Pataki Timi

Ide írja hozzászólását

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s