Szövés

Tudomásunk szerint Irma néni az egyetlen a faluban, aki még sző. Meglátogattuk, és megörökítettük a folyamat minden egyes lépését.

Főszereplőnk Mátyás Józsefné Irma, már évtizedek óta sző, és nem tudja abbahagyni. Talán nem is akarja, az ad neki életerőt, hogy dolgozhat, és hasznossá teheti magát.  A hetekig tartó munka közben alig várja, hogy vége legyen, mert kezei sebesek, dereka fáj, és még egy tucatnyi probléma emészti, de közben már terveket sző, hogy jövő télen is fel kellene állítani az osztovátát.

Érkezésünkkor éppen szedik le a fonalat (azaz bogozzák ki az összekuszálódott szálakat) és tekerik be a hasajóba. Ez nem egy egyszemélyes munka, ketten is segédkeznek: Tamás Gáborné Gizella, anyatárs, és özvegy György Mózesné, Tercsi, szomszédasszony. Az egész folyamatban nem az első lépés a fonal leszedése, mert előtte még meg kell vettetni az anyagot. Az is egy komoly munka, sok időt vesz igénybe, ezért csak télen végzik, mikor van szabad idő bőven. Sajnos az anyag vettetését nem tudtuk dokumentálni, mert három évvel ezelőtt történt. Akkor Máris néni segédkezett Irma néninek, aki a fonal leszedésére is hivatalos lett volna, csak időközben eltávozott közülünk szegény.

A következő lépésben felakasztják a csigakarikát és a nyüstöt. Ez azért nem egy könnyű folyamat, mert Irma néni meg van műtve a derekával, és nem túl könnyű neki felmászni az osztovátára.

A szálak nyüstbe való befogása következik, elég hosszas művelet ez. Az asztalon sütemény. Irma néni előrehaladott kora ellenére folyamatosan süt, nem lehet hozzá betoppanni úgy, hogy ne tudja mivel megkínálni a vendéget.

A folyamat elvileg egyszerű, az anyatárs átnyúl a nyüstön, és elveszi a fonalat. Gyakorlatilag ellenben nem olyan egyszerű az egész, mert ki kell számolni, hogy hány szálanként kell átnyúlni a nyüstön, és azt is kell tudni, hogy hogy, mert a nyüst anyagából hurkot kell csinálni, és azon kell átvezetni a fonalat.

A fonalat Irma néni adja a Gizella néni kezébe. Már a vége felé járnak, ezért egyre pontosabban kell számolni, hogy beférjen a nyüstbe és a bordába.

Ebédszünet. Irma néni töltött káposztával kínálja meg a vendégeket.

Ebéd után a nyüstön átvezetett szálakat a bordán is áthúzzák, egyenként, egy kés segítségével. Most megváltozik a sorrend, Gizella néni adogat.

Felszerelik a lábítót. Ez egy két pedálból álló rendszer, ami arra való, hogy a nyüstök valamelyikét lenyomja, ezáltal a két sor fonalat eltávolítsa egymástól.

A kötözőcsépre kötődik fel a fonal, onnan kezd aztán nyílni.

Irma néni kipróbálja a szövést. A csíkokat pirossal fogja beszegni, mert az jó élénk szín, “jobban kinyitsa a szemit”.

Miután látja, hogy a rendszer jól működik, kalapáccsal rögzíti az osztovátát, hogy a folyamatos rángatást bírja.

Elkezdődik a szövés. Az ágyon rongymotollák találhatók, ezeket húzza át a két sor fonal között, majd a bordahéjtól fogva maga felé húzza a bordát, így veri rá a rongyot, hogy legyen tömött. A motolla minden egyes áthúzásánál, tömörítés előtt, meg kell csavarni a rongyot, hogy szebb legyen a szőnyeg. És ezt az egészet kell ismételni hetekig.

Két héttel a felállítás után már jó nagy vég támasztja az osztovátát, Irma néni alig tudja már forgatni a tekercset.

Szövés közben Irma néni tévét néz, így nem érzi magát egyedül.

Már a vége felé jár a szövés, mikor az előre felmotollált rongy kevésnek bizonyul. Irma néni rongyot motollál, egyszerre két szálat, más-más színből.

A szövés utolsó estéje. Már nincs sok a hasajón, és Irma néni szeretné lefogyatni még ma este. A fáradtság ellenben beleszól dolgába, hirtelen rosszul lesz és elkezd szédülni. Másnapra halasztja a dicsőséges befejezést.

Már béfordult a ponkostor, a hasajó fogy le. Az utolsó csépet, amelyik  leesik, úgy hívják, hogy örömcsép. A lányok kiszaladnak ilyenkor az utcára, és az első embert megütik az örömcséppel. Olyan nevű ember lesz majd a férjük, mint akit megütöttek.

Mikor már csak kis rost marad, akkor Irma néni levágja és megkötözi. Vágás közben azt kell mondani „annyi lélek szabaduljon meg a tisztítótűzből, ahány szál fonalat elvágok most”. Régebben eltették a maradék rostot befőttes üveget kötözni, ma már tűzbe veti.

A maradék rongymotollákat összecsomagolja és felteszi a padlásra. Jók lesznek majd a következő szövésnél. Jövőre is szeretne szőni, ha élni talál. A fonal meg van vetve, csak rongy van kevés. Ahhoz, hogy rikítósabb legyen, szép színes rongyok kellenének.

“Jézus segéljen meg, Irma!”, mondja magának, majd lenyom egy kupica szilvapálinkát a jól végzett munka tiszteletére. A szőnyeg szép lett.

Advertisements

2 thoughts on “Szövés

  1. Gratulálok Irma néni és a te kitartásodhoz is! Köszönjük, hogy megismerhettük-feleleveníthettük a szőnyegszövés rejtelmeit. Gyermekkoromban én is segítettem édesanyámnak “befogdosni a szövőt”, de már elfelejtettem, hogy minek mi a neve.

Ide írja hozzászólását

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s